Keresés ebben a blogban

2015. november 21., szombat

19. Az Óra

20 év a Telekomnál. Igaz a kezdetekben Matávnak hívták, majd T-Com. 1995. augusztus első napján vettem fel először a munkát mint hálózattechnikus. Azóta se volt olyan jó munkám mint akkoriban. Később vonaltöbbszörözőkkel, majd adatkommunikációval, ISDN, Internet, VoIP és IPTVvel kellett "csak" foglalkozni. Később jött a szuperszervíz, vele együtt pedig minden amivel csak foglalkozik a Telekom. Mostanában multifunkciós helyszíni szakértő a megnevezésem de a feladatok sokasága csak gyűlik, gyűlik, gyűlik.... mint szálka a bőr alatt. Nem igazán kérdezte senki, hogy akarok e foglakozni kamerarendszerekkel, áruvédelmi rendszerekkel, beléptetőrendszerekkel vagy Okos Otthon rendszerekkel. Ez már csak természetes. Mindenre hadrafogható.
Szóval a munkáltatóm úgy gondolja, hogy megérdemlem, hogy költsek kicsit magamra ezért úgymond jutalomképpen kaptam Orexes utalványokat. Régen nem lehetett választani. A férfiak arany pecsétgyűrűt, a nők aranyláncot kaptak. Később lehetett választani, három féle óra közül, bár bevallom egyik se nyerte el a tetszésemet mikor a kollégák mutatták. Álltalában a legdrágábbat választotta mindenki :) Tegyük hozzá azóta se láttam egyikőjük kezén sem az órát.
Szerencsére én már szabad kezet kaptam. A lehetőségek így is szűkösek voltak, hiszen csak az Orex által forgalmazott tipusok közül választhattam. Így esett a választás a Seikora. Azért sokat dobott a lattba az is, hogy pár nappal előtte vett KisBé kolléga egy hasonló órát. Persze az övé kicsit drágább, hiszen ő 30 éve van a cégnél. Sokáig nézegetten a kínálatot és a végén arra jutottam, hogy egy "mechanikus automata" szerkezetes ótát szeretnék. Ez egy elem és minden elektromos kütyü mentes, csakis mechanikus szerkezet. Fogaskerekek, tengelyek, rugók. Mindenem elektronikus, mindenbe elem kell, vagy akku.
Jó lenne az életemben egy elemmentes szerkezet. Persze nagy volt a csábítás a Kinect-es órák iránt. Az is mechanikus végülis, csak a kezem mozgása egy pici "dinamót" hajt ami tölt egy kondenzátort és az hajtja a fogaskerekeket. Amért tetszett az a pontossága. Végülis kvarc pontosságú volt ami annyit jelent, hogy néhány tized, vagy század másodperc naponta, szemben az automata óra akár 20 másodperces pontatlanságával. Ha úgy vesszük, teljesen gondozásmentes.
Az automata óra ezzel szemben nagy gondoskodást igényel. 4-5 évente mindenképp illik elvinni tisztításra és átolajzásra. Ha nem visszük el akkor is működik, de a tengelyekről a jónéhány millió körbeforgás alkalmával apró forgácsok válhatnak le ami a kenőanyagban maradva kopáshoz vezethet. Szóval jobb a békesség. Ezen kívül hordani kell. Ha nem hordom megáll 2-3 nap múlva. Felhúzni nem lehet. A kezem mozgása alakítódik át forgó energiává amit egy rugó tárol. Ezen kívül legalább hetente egyszer be kell állítani a pontos időt kvázi szertartásszerűen. Ebből lehet rendszert csinálni. Minden héten ugyanazon a napon, ugyanabban az időben. Az idő beállításának megvan a a saját koreográfiája, hiszen nem mindegy a sorrend (dátum, a hét napja, idő) Este 9 és hajnal négy között tilos állítani, mert hibásodhat a mechanika.... stb.... stb... stb. Kicsit olyan ez mint annó a tamagocsi. Mintha szíve lenne az órának ami velem együtt dobog, tüdeje ami velem együtt veszi a levegőt, és lelke amit ápolni kell. Egy kvarc ehhez képest személytelen lélektelen. Teszi a dolgát ha foglalkozunk vele ha nem. Azt hiszem jól döntöttem. Nem csak egy órát vagy egy ékszert kaptam, hanem egy társat is aki velem lesz jóban, rosszaban, remélhetőleg míg élek. Erről nagyapám zsebórája jutott eszembe. Még néha ma is borsózik a hátam ha rá gondolok.... az is egy gyönyörű történet, de erről majd egy másik posztban mesélek.

2015. november 15., vasárnap

18. Vezúv.

Tudom, tudom. Rég írtam. Ez így van, kár is lenne tagadni. Ha feltenné valaki a kérdést, hogy mit szeretnék jobban, blogot írni, vagy aludni... hát a válasz az alvásra esne. A blogírás helyére gyakorlatilag bárni helyettesíthető. :)
Sokminden történt azóta, hogy utoljára írtam. Holnap lesz Panni 7 hetes. A kiscicákat, kiskutyákat ilyenkor már adogatják az új gazdiknak. Nem mintha mi is másik "gazdit" keresnénk Panninak... áááá legalábbis sén tutira nem :) (Juditomnál felmerülne kétség szerintem :) ) Neeeeeem iiiiissssss. Persze vannak rosszabb napok, mikor nyűgösebb, mindkettő és arra jövök haza, hogy ki vannak borulva, néha szó szerint mindketten, de tudom, hogy nem adná oda senkinek :) Én már pl annyira megszoktam a sírását, hogy amikor Kenesére mentem a szakmai konferenciára, felvettem a telefonommal és lefekvés előtt hallgattam kicsit. Mindjárt otthonosabbnak éreztem a szállodai szobámat. Esküszöm jobban esett az alvás :)
Túl vagyunk egyébként a hasfájós időszakon. A biogaia - espumizan - alapos büfiztetés szentháromsága csodát tett. Most már tényleg csak akkor sír, ha éhes. Szóval szinte állandóan :) Túl vagyunk az első növekedési ugráson. Ez azzal jár, hogy kb 20 percenként enne. Kellemetlen kicsit, de túlélhető.
Voltunk az ortopédián Egerben. Vicces volt a helyzet. Többekközt az is, hogy egy órát vártunk az orvosra, pedig időpontunk volt, de inkább a belépőnk. A babásokat előre engedték. Először is nem fért be a babakocsi az ajtón, mert olyan frankón volt kialakítva a bejárat. (Biztos nem járnak oda sűrűn babákkal és csak az a nap volt különleges mert kb 6 kisbaba volt ott. Na mindegy, kivettem Pannit a kocsiból, miután nagyon kedvesen közölte a nővérke, hogy nem látja, hogy nem férbe???? Letettem a pelenkázóra, Judit kibontotta. Szép tiszta volt a pelus és szerencsére csak egy csendes, de erőteljes száraz puki jött miközben pucér volt az alsóteste. Meg is dícsértük, hogy milyen ügyes. Nos, kár volt. Láttátok e már az Etnát, vagy a Vezúvot kitörni? Na nem olyan "jééé, némmá', nem kitört az a vulkán" szerűen, hanem olyan felkiáltósan, "Aztak......va mekkora kitörés...." Vízszibtesfekve ez elág muris látvány. Tegyük hozzá, hogy nem volt igazán kibontva, mert alatta volt a vastag bundás kezeslábasa, rugdalózója, badija, vagy hogyhívják amit ezalatt a 8 tized másodperc alatt szép barnává változtatott. Végülis ügyes kislány volt, mert rögtön korrigált és némi savas vízzel próbálta lemosni... Jelentem nem sikerült, viszont miután végeztünk teljes ruházat cserét voltunk kénytelenek végrehajtani. Az már csak hab volt a tortán, hogy doktorbácsi jól meggyömöszkölte minden irányból és ezért ordítva kellett mindezt végigcsinálni. A vizsgálat, pelenkázás, de még az utcán, kocsihoz menet is szirénázott. Jó kis nap volt.

2015. október 16., péntek

17. Az első séta

Jött a védőnéni és azt mondta Pannira, hogy a séta az kéremszépen kell és kész. Én nem vitatkozok vele, hisz ő a szakaember, de milyen séta már az ahol nem is éri az ember lába a földet.
Na nekem végülis mindegy, Juditra tényleg ráfér a séta, Panninak meg szerintem édesmindegy, hogy hol alszik. Először csak az erkélyre tettük ki az autós hordozókában kb 25 percre, mert Mózes is megmondta az uristen kukac menny pont hu című filmben, hogy asszimilálódni kell. (aki nem látta az most azonnal keressen rá a youtubeon. 20 perc az egész, de egy életre beég az ember retinájába :) ) Szóval a próbaséta jól sikerült. Semmi gubanc nem történt. Jól bírta a gyerek a hideget. Másnap úgy döntöttünk valóban megjáratjuk. Judit mondta, hogy az épülettömb körül menjünk egy kört, pont úgy ahogy Palibácsi szokott "járőrözni" az elsőről. Én nem akartam a négysávos miatt, mert hát ugye a szmog... Na a lényeg, hogy végülis elindultunk lefele a széchenyi utca felé, de nem jutottunk messzire, mert a Bródy utcán már nem tudtam letolni. Bal oldalt lépcső végig, az út macskaköves... volt valamikor, most inkább macskakátyús. Én ott le nem tolom a babakocsit az már szent. Így hát dobtunk egy jobbost és a buszmegálló, alsó gettó szakaszán átvágva egész a Bazilikáig jutottunk. Mivel nem akartam ismét közút közelébe tolni, inkább lecipeltem a Bazilika lépcsőin. Onnal Széchenyi, majd Dobó tér végül a Zalár patika mellett nyílegyenesen irány haza.
A Bródyn megint csak kis cipelés és a felső  szakaszon már nem vállaltuk be a járdát. Életveszélyes a babakocsis rész felfelé. Jó kis kör volt, csak szerintem jól összeráztuk szegény Pannit a sok térkövön, kágyún, diletáción. Este panaszkodott is hasfájásra. Csak úgy morgott a gyomrocskája egész éjjel. Hat előtt aludt még egy picit, aztán közel öt órán keresztül csak nyűgörködött. Másnap megint sétáltunk picit, igyekeztünk kerülni mindenféle rázatót, de így is összerázhettuk. Éjféltől reggel hatig szenvedtek Juditommal. Hatkor én váltottam le és sikerült végre elaltatnom. Tegnap kihagytuk a sétát így csak 3 órát virgonckodott éjjel. Ma voltunk az államkincstárban megigényelni a járandóságokat, de már az autós hordozót csattintottuk fel a babakocsi vázára. Így sokkal nyugodtabbnak tünt és egyelőre nem hallom, hogy morogna a pocija. Persze lehet, hogy semmi köze sincs egymáshoz a kettőnek, csak én kombinálom túl. Kell még ehhez pár sétás-nem alvós nap-éjjel, hogy kiderüljön.

2015. október 14., szerda

16. A faragókészlet

Hihetetlen számomra, hogy egy eladót ennyire érdekeljen, hogy hová kerül a portékája. Ambrus Aladárról beszélek, akitől a faragó szerszámkészletet rendeltem. Vasárnap adtam le a megrendelést és hétfőn felhívott személyesen.
Kicsit meg is lepődtem mivel nekem már amolyan sztárféle kategória, hiszen van a youtubeon egy csatornája ahol az összes filmjét végignéztem. Szóval felhívott, bemutatkozott és azután érdeklődött, hogy faragtam e már valaha, lesz e gondom esetleg. Mondtam neki, hogy gyerekkoromba elég sokat farigccsáltam egy bicskával, szerintem nem lesz gond. Azt mondta, hogy rendben van, de mindenképp kér visszajelzést. Nekem még nagyobbra nőtt a szememben ezáltal és azáltal is ahogy szívügyének tekinti a fafaragást. A filmeken is látszik milyen tisztelettel beszél a fáról és a faragásról ráadásul remek áron lehet tőle eszközöket venni.
Ma szerda van és megérkezett a készlet amit rendeltem, benne a hatféle késsel, élezőkővel, élezőbőrrel és nyolc leckével. Látszik, hogy minden egyes szerszám kézzel készült. Még a fadoboz is amiben tárolható. Az első lecke egyharmadát már meg is csináltam. Nem mondom, hogy profi lett, mert pont úgy néz ki mintha egy kezdő csinálta volna, de nem is célom a profizmus.
Egyszerűen csak magam akarok alkotni, beletenni úgy a szívemet, lelkemet, hogy az is érezze aki sok sok év múlva vesz a kezébe. Úgy érzem a tisztelet bennem is megvan a fa és a faragás iránt.
Türelemmel sincs gondom, szerencsére abból is jól állok. Már csak az idő állhat közénk, de amint azt Aladár báttyánk is mondta, a faragás egy jó kis terápia is. Kikapcsolja az embert. Akit érdekel az nézze meg a http://faragoszerszam.info oldalt és Ambrus Aladár videó csatornáját a youtubeon is:  https://www.youtube.com/user/nagygobe

15. A lábtartó

Nézegettük a szopizós foteleket mielőtt Panni született, de hihetetlen drágák ezért úgy döntöttem inkább átalakítok egyet a meglévők közül. Volt füreden egy fotel páram amit még örököltem Gizinénitől a ház előző gazdájától.

Közben jöttek a szomszédba nyaralók aki mindig Gizinéninél nyaraltak és nagyon tetszett nekik a fotel. Kérték is hogy adjam el nekik, de akkor úgy gondoltam, hogy nem adom, lehet, hogy nekem is kell majd a házba. Közben úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt szükségem a fotelekre, szóltam a szomszédnak, hogy ha tudja, keresse már elő a vendégkönyvből azokat a nyaralókat és adja meg a számukat. Felhívom és nekikajándékozom őket. Közben ő is és én is elfelejtettem a dolgot így hát megmaradtak a fotelek. Mondhatni szerencsére, mert Panni szobájában landolt mindkettő. Először csak az egyik, végül a másikat is el kellett hoznunk. De ugye kellene valami amire rá lehet tenni a lábát Juditnak szopizás közben szóval barkácsolnom kellett egy lábtartót. Úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és többfunkcióssá teszem. Kapott gurulós kerekeket, hogy könnyebben odébb lehessen tolni és felállni tőle a fotelból, valamint kapott egy nyitható tetőt.
Jó kis tároló rekesz lett így a belsejében. Judit szerint jó lesz Panni játékait tárolni, benne de ha akarja széknek is használhatja. Én meg közben arra gondoltam, hogy jó lenne kicsit kidíszíteni. Gondoltam faraghatnék az oldalába valami díszest, vagy mesefigurát, feliratot... utána is néztem, hogy lehet e kapni fafaragó szerszámokat és találtam egy szuper kis oldalt. Mindenkinek ajánlom akit érdekel a téma. Szuper kis oktatóvideók vannak fenn és remek áron lehet szerszámokat, élezőket kapni. Gyorsan rendeltem is egy készletet. ( http://faragoszerszam.info ) remélem a héten meg is jön, mert iszonyatos kedvet kaptam hozzá. EL IS DÖNTÖTTEM, HOGY AMÍG CSAK ÉLEK, MINDEN EGYES SZÜLINAPJÁRA FARAGOK VALAMI AJÁNDÉKOT PANNINAK. Kezdem azzal, hogy a kis lábtartó székecskét megfaragom neki, bár fenyőből készült, amit nem túl jó faragni, de azért megpróbálom. Ha mást nem is de a peremébe körbe belefaragom a nevét, születési adatait. Emlékszem, hogy nagyapám tanított először faragni. Pontosabban nem is tanított, inkább kedvet csinált hozzá. Szuper kis légycsapókat lészített elhasznált gumicsizma szárából és egy darab vesszőből.
Aztán a vesszőt kifaragta egy bicskával és igazi dísze lett a háznak a kis légycsapó. Szerintem ott szerettem bele a fafaragásba. Azóta is szívesen foglalkozok ilyesmivel. Szerencsére apu is hasonló beállítottságú és tőle is sokat lehetett tanulni. Sok botot megfaragtam én is annó. Emlékszem, nagyapa, ha ilyesmit csinált, felvette a kék posztó kötényét amit nyakba kellett akasztani és derékban megkötni. Olyan jó lenne, ha még lenne abból a kötényből. Olyan szívesen használnám én is. Hosszú téli estéken a kandalló előtt ülve farigcsálva, vagy esős napokon a terasz alatt. Szívesen átélném gyerekkoromnak azt a részét újra meg újra.

14. A szobor

Emőkétől kaptunk a napokban egy szobrot. Egy nő eteti gyermekét a kebléből. Nagy becsben tartotta mindeddig, hiszen ezt édesapja adta édesanyjának mikor ő született. Emőke édesanyja pedig neki adta mikor Juditom született. Így hát evidens volt, hogy Juditom is megkapta Panni születésénél. Most rajtunk a sor, hogy vigyázzunk rá míg meg nem születik az első unokánk :)

2015. október 12., hétfő

13. Tesómék

Vasárnap tesómék hozták vissza Zsófit a keresztányomat a kollégiumba, mert itt tanul Egerben a Neumannban. Tesóm szólt, hogy bejönnének megnézni a kis jövevényt. Örültem neki, mert ritkán járnak felénk. Én ugyan mindennap Gyöngyösre megyek dolgozni, de annyi a munka, hogy sosem jut idő a látogatásra. Igazán keveset találkozunk, legalábbis nekem kevés. Folyamatosan küldözgettem a képeket nekik és egyszer mondta, hogy szinte minden este megnézi őket. Nagyon örültem neki. Szerencséjük volt, mert remek időzítéssel jöttek. Épp a 12. részben leírt pelus kálvária után toppantak be ezért kimondottan jókedvünkben találtak.
Arról nem is beszélve, hogy Panni épp nem aludt. Igaz nyűgös volt, mert épp kajaidő kezdődött, de amíg Judit etette addig legalább lefutottuk az udvariassági köröket. Süti, innivaló, rágcsa, karamella, kapucsínó... Uhhhh nagyon finom sütit hozott tesóm Anyukám szokott ilyen finomakat sütni. Vagy anyu volt nagyon jó tanító, vagy tesóm tanult remekül, de nagyon prímán átvette anyu sütési tudományát. Innen üzenem, hogy hétfőre mindössze 5 szelet maradt, de az sem élte meg az öt órát :) Miután jóllakott a kis szentem, megkaptam szokásos büfiztetésre és ezt már a nappaliban kezdtem el tesőmék körében. Az első büfi álltalában gyorsan megvan, a másodikra kell várni néha 20 percet is, de azt már nővérem karjaiban végezte el. Tesóm szerint szuper érzés volt ismét pici babát fogni a kezében. Látszott rajta, hogy élvezi és Panni is olyan csodálkozó szemekkel nézett rá... áááá meg kellett zabálni őket. Én nem gyöztem fotózgatni a telefonommal.
Zsófi is átvette picit, tesóm megtanította neki, hogy hogyan kell fogni egy csecsemőt. Sógorom főleg verbálisan vett részt a gyermeklátogatásban. Jöttek a sztorik a saját gyerekeikről, a nehézségekről, jópofaságokról. Talán majd egyszer mi is így mesélünk az unokáinknak, vagy a rokonainknak Panniról. Jó volt hallgatni. Úgy láttam nehéz szívvel búcsúztak el tőle, főleg tesóm. Talán reménykedik benne, hogy hamarosan unokája lesz, hiszen már minden adott hozzá.
Köszönjük szépen az ajándékot. Igérjük jó helye lesz.